Ulrich & Israel Irodaház

Ez a toronyház egyike Manhattan átlagos, tükörfalú monstrumainak, amelyek olyannyira meghatározzák a városrész látképét. Az épület főbejárata melletti totemfalon több tucatnyi kisebb cég, és vállalkozás névtáblája díszeleg. A 20. emelettől felfelé az épület tulajdonosainak privát üzleti szférája található, különlift, és lift kezelő személyzet közvetítésével lehet csak ide feljutni.

1.

A két férfi határozott léptekkel egyenesen a recepcióhoz csörtet. Lerí róluk, hogy valamelyik hatóság tagjai, ezért Louise, a telefonügyeletes ehhez mérten fogadja őket.
– Miben segíthetek, uraim?
– Mr. Krynn Israel-t keressük. Én Gregory ügynök vagyok, a társam Phloent ügynök – mutatják fel, szinte teljesen egyszerre az igazolványukat. Talán begyakorolták? Az FBI felirat úgy hat az alkalmazottra, mint a hipnotikus kígyótekintet a szerencsétlen nyuszira. Míg össze nem csapódnak az igazolványtokok, és el nem süllyednek a felöltőzsebekben, nem is tudja levenni róluk a szemét. – Bent van Mr. Israel?
– Ööö… én… Azonnal megtudom! – vágja ki magát, Louise, és betárcsázza a legfelső emeleti kolléganője hívószámát. – Delma! Két úr van itt az FBI-tól, és Mr. Isreal-lel kívánnak beszélni… Igen. Értem. Megkérdezem. Milyen ügyben kívánnak beszélni Mr. Israel-lel?
A magasabb ügynök, aki Gregory néven mutatkozott be, nem veszíti el nyugalmát.
– Mondja meg, hogy halaszthatatlan, családi vonatkozású, személyes témáról van szó. Ha Mr. Israel bent van, kérem, hogy haladéktalanul fogadjon minket…
– Személyes jellegű, családi ügy… állítólag – pislog ki a headset mikrofonja mögül Louise. – Igen, megmondom. Mr. Israel várja önöket. A hármas számú, privát lifttel tudnak felmenni. Várják meg a biztonsági szolgálatot!

Az ügynökök nem kértek sem teát, sem kávét, és látszik rajtuk, hogy azonnal a tárgyra szeretnének térni. Úgy ülnek a kényelmesnek távolról sem mondható fotelekben, mintha bármelyik percben fel akarnának ugrani belőle. Gregory ügynök a kötelező, udvariassági frázisokat elhagyva egyből a közepébe vág:
– Nézze, Mr. Israel. Az FBI nagy bajban van, és úgy néz ki, hogy Ön az egyetlen, aki segíteni tud nekünk. Feltéve persze, hogy hajlandó erre. Jómagam nem ismerek minden részletet, igazából csak közvetítek Ön és a Cég között, tehát túl sok kérdésre nem tudok válaszolni. A lényeg, hogy Tsou Pao, a Heges, ha így jobban tetszik, a városba érkezett. Magánhajója, a Kentaur tegnap, késő este futott be a Cruise Portba. Jelenleg is a hajóján tartózkodik. Talán mondanom sem kell, milyen nagyszabású eseménynek kellett történnie, hogyha a hongkongi szervezett bűnözés feje szükségesnek látta a személyesen megjelenését. A probléma nem is a jelenléte, hanem az, hogy mi pontosan tudjuk, mi ez a nagyszabású esemény… Sajnos erről többet nem igen árulhatok el, de segítségre van szükségünk. Egy olyan személyre, akivel Tsou Pao hajlandó szót váltani, és akiben – akárcsak minimális mértékben is – hajlandó megbízni. A Cég igen komoly összeget fizetne Tsou Pao-nak, ha egy bizonyos tárgyat visszaszolgáltatna nekünk. Ez a megoldás lenne a legegyszerűbb, és a legkevésbé kockázatos mindenki számára. Az igen komoly összeg akár nyolc számjegyű is lehet… Az Ön édesapja személyesen is ismerte a Hegest, és üzleti kapcsolatban álltak egymással, de ez nem fontos. A klánfőnök már nagyon idős, és fizikailag már csak árnyéka egykori önmagának, de az emlékezete, és a szellemi frissessége még a régi. Bizonyára emlékszik az Ön édesapjára. Ezért kérjük meg pont Önt, mint a húsz millió New York-i közt az egyetlen személyt, akit Tsou Pao hajlandó felengedni a hajójára, hogy tegyen ajánlatot a nevünkben. Nem szükséges titkolnia az ajánlatunkat, sem szerepet játszania, nyíltan színt vallhat a Heges előtt, lévén pontosan tudja, hogy amit megvásárolni akarunk tőle, az eredetileg is a Cég birtokában volt.

Krynn:
*Krynn a "családi ügy" hallatán elõbb törvénytelen gyerekeire gondol, csak második gondolataként jönnek a képbe az apja egykori üzlettársai. Az ügynököket a titkárnõk már úgyis megkínálták kávéval, némi harapnivalóval, ha nem tették volna, akkor fontos kérdés ide vagy oda, erre a "formaságra" adott volna. Nem lehet üres hassal tárgyalni. Végighallgatja Gregory ügynököt, nem vág közbe, pedig ezer és ezer kérdés fogalmazódik meg benne csak az elsõ néhány mondat után is.* ~ Elõször is arra lennék kíváncsi, hogy hogyan derítették ki az apámról mindezeket, ha nekem nem sikerült még százezrek árán sem... ~ *Elõrébb dõl a bõrfotelében és bekapcsol egy apró számítógépet az asztalán, majd beleszól:*
- Az elkövetkezõ pár órában ne zavarjanak. - *Ezzel elengedi a gombot és hátradõl.*
- Bocsássanak meg uraim, hol is tartottunk?... Ó igen! Remélem nem haragszanak, hogy a legteljesebben vissza kell utasítsam az édesapámat ért minden vádat, határozottan kijelentem, semmi köze nem volt ilyesféle kétes alakokhoz. - *Eközben egy arcizma sem rándul, hangján sem érzõdik, hogy haragos lenne. Lassan feltápászkodik a székbõl és hátat fordít a két ügynöknek, csak a manhatteni panorámát nézi irodája abalkából.*
- Azonban nem feledhetem az önökkel fenntartott évtizedes jó viszonyomat. - ~ Ha szólít a hazád, válaszolsz! Megértetted, közlegény?! ~ - Hajlandó vagyok meghallgatni mirõl is van szó, amennyiben nem hagyja el egyetlen, az édesapám emlékét káromló szó sem ajkukat. - *Ezzel hátratekint, félmosollyal az arcán.* - Mi is lenne az alku tárgya egészen pontosan? – ~ Jó tett helyébe jót várj... nem igaz? ~

2.

Az alacsonyabb, és társánál jóval idősebb férfi, aki Phloent ügynökként mutatkozott be, átveszi a szót:
– Távol álljon tőlünk, hogy az édesapja iránt érzett tiszteletét bemocskoljuk, de mint arról bizonyára Ön is meggyőződött már, az idősebb Mr. Israel számos titkot hagyott hátra maga után. Ezek némelyike nem véletlenül titkos információ a mai napig, higgye el! A szesztilalom idején az Ön édesapja, ellentétben a szárnyait bontogató Cosa Nostra irányítóival, nem anyagi, hanem erkölcsi megfontolásból cselekedett. Egy alapvetően hibás törvény, és a mögötte megbúvó, erősen félremagyarázott ideológia lelkes tagadója volt. A nagy gazdasági világválság idején aktívan részt vett a tőzsde újraindításában, és még számos érdeme, többek közt a fasiszta Japán ellen vívott háborúban elért eredményei, eltörpítik a nevéhez fűződő, némiképp vitatható incidenseket… Nézze, nem véletlenül fogalmaztam ilyen tapintatosan. Az Iroda aktái minden elérhető információt tartalmaznak, ami kielégítheti az Ön kíváncsiságát. Ha óhajtja, tekintse ezt az információforrást az egyezségünk részének. Nyers adatokról beszélek, dokumentumokról, hiteles fényképfelvételekről, megfigyelési jelentésekről, lehallgatott telefonbeszélgetésekről… Nem állt szándékunkban az édesapja emlékét káromolni. Ön tekintélyes üzletember, nyilvánvalóan racionális gondolkodással érte el az eredményeit. Győződjön meg saját szemével ezekről a tényekről, és teljesebb képet kaphat a múltról.
Gregory ügynök mintha csak a végszóra várt volna, előre hajol ültében.
– Mr. Israel, ha lenne bármilyen más lehetőségünk, nem tennénk ki Önt egy ilyen veszélyes vállalkozásnak, de sajnos nincs. Minden perccel, amit elvesztegetünk, egyre távolabb sodródunk a siker esélyétől. Most nem egyszerűen a szervezett bűnözés elleni harcról van szó. Ez az ügy nemzetbiztonsági jellegű. Kérem, határozza el magát, hogy beavathassuk a részletekbe, vagy kereshessünk egy másik utat… Az idő fogy. Fogadja el, kérem, hogy az édesapja révén Ön kiváltságos helyzetben van, és ezt a lehetőséget nem szabad kihasználatlanul hagynunk. Természetesen, a segítségéért hajlandóak vagyunk ellentételezést ajánlani. Biztosítom, hogy a legmagasabb körökből kaptunk felhatalmazást az alku lebonyolítására.

Krynn:
~ Nézzük, mit veszíthetek... Ha alkut kötök ezzel a fickóval, és az egészre fény derül, akkor könnyedén lejárathatnak. Nem élném túl, ha engem is maffiózónak néznének, mint egykor az apámat. Azt sem hanyagolhatom el, hogy bár a legtöbb ilyen tárgyalás békésen zajlik le a legtöbb esetben, de ha mégsem tudunk megegyezni, akkor semmilyen nemzetbiztonsági erõ nem lehet a segítségemre - magamra maradok. ~
- Nyilván képtelenség lenne szavatolni a biztonságomat... - *Motyogja az orra alá, majd magában folytatja.* ~ ... ha már egyszer felszálltam arra a hajóra. Megtehetném, hogy visszautasítom, de azzal elveszíteném a legnagyobb üzleti partneremet. Talán ennyibõl is meg tudnék élni a maradék néhány évemben, de búcsút inthetnék a katonai csúcstechnológiának, ezzel pedig a 'béke szigetének' is. És mit nyerhetnék vele? Megtudhatnám végre, hogy honnan van az apám vagyona, vagyis az én vagyonom. Még hogy racionális gondolkodással építettem fel ezt a birodalmat, eh... Csak megszületni volt nehéz.~ *Hosszú percek telnek el, miközben szótlanul a fejét töri.* ~ Nem utolsó sorban a hazámat szolgálnám. Ismét hasznomat veszik! Nem feledkeztek meg rólam annyi évvel azután sem, hogy leszereltem, én sem tehetem meg ezt velük. Már belenyugodtam, hogy uniformis nélkül vívjam a csatáim, és most felkínálják a lehetõséget, hogy még utoljára egy hõstett közben eshessek el! ~ *A felhõkarcolók végtelen soráról az égre pillant, mintha keresne valami jelet a lassan úszkáló felhõk között, azonban ma sem érkezik válasz. A szokásos izgalom vesz erõt rajta, mint mikor elõáll valami világjobbító ötlettel, most már nincs olyan erõ a földön, amely visszarettenthetné ettõl az ostobaságtól. Eddig egyik kezét háta mögé szorította, másikkal sétapálcáját markolta, most azonban az órájára pillant, miközben szembefordul az ügynökökkel.*
- Azt hittem minden perc számít, akkor mire várunk még mindig?! - *Ismét érzi magában a tetterõt, élettel telve, lendületesen, magasztos mosollyal siet vissza az asztalához - mintha még ki is húzná magát közben.*

3.

Gregory ügynök hangján érződik, hogy megkönnyebbült.
– Örülök, hogy így döntött, Mr. Israel, és valóban ideje, hogy rátérjünk a lényegre. Mivel illetlenség lenne figyelmeztetnem a mindenek feletti diszkrécióra, ezért inkább természetesnek veszem, hogy ami most elhangzik, köztünk marad… Előre kérem, hogy nézze el nekem a következőkben az utasítgatós hangnemet, ez nem öncélú fölényeskedés. Tekintse úgy, hogy egy precíziós hadművelet részese, amiben minden ponton ragaszkodnunk kell a forgatókönyvhöz a siker érdekében. Nos, tehát az akció során én vagyok az Ön kapcsolattartója. Az akcióban Phloent ügynök, mint a hongkongi kapcsolatok szakértője, közvetlen tanácsadóként vesz részt. Szakértőink elemzése alapján Ön mindaddig tökéletes biztonságban van, amíg az íratlan szabályokat betartja a tárgyalás ideje alatt. Első lépésben elmondom, hogyan vesszük fel a kapcsolatot Tsou Pao-val. A szervezet New York-i, ún. „felszíni” összekötője egy általunk jól ismert úr, talán még Ön is ismeri. Leopold Trensky-nek hívják, és a hongkongi tulajdonú, Golden Priex’s mamutcég manhattani leányvállalatát vezeti. Mr. Trensky, megbízható informátorunk szerint, kb három óra múlva a Centaur fedélzetére lép, hogy személyesen tegyen jelentést a kialakult incidensről Tsou Pao-nak. Mire ez megtörténik, Önnek már időpontot kell egyeztetnie Mr. Trensky-vel, hogy ő aztán tolmácsolhassa a bejelentkezését Tsou Pao felé…
Phloent ügynök noteszt vesz elő, majd egy névjegykártyát nyújt át. Egyetlen szám áll rajta.
– Mr. Trensky személyi titkárnőjét ezen a számon éri el. Ez egy közvetlen szám, és titkos.
Gregory ügynök csak egy pillanatra hagyja félbeszakítani a mondandóját.
– Mr. Trensky-t Önnek arra kell kérnie, hogy Tsou Pao még ma, legkésőbb este fél tízkor fogadja Önt. A helyszín nem számít, ne tegyen kikötéseket. Tsou Pao egészen biztos, hogy a hajójára fogja hívni. Phloent ügynök máris átadja annak a szövegnek a vázlatát, amit a szakértőink szerint Mr. Trensky-nek megközelítőleg mondania kell, hogy a kívánt hatást érje el nála. A szövegtől bárhol eltérhet, de a lényeghez ragaszkodjon, kérem! – mondja, miközben idősebb társa átadja az összehajtott, számítógéppel nyomtatott lapot. – A lap alján látja azt a számot, amit be kell majd diktálnia Mr. Trensky-nek. Ezen hívhatja vissza magát. Ezt a számot természetesen lehallgatjuk. Ha megvan a hozzájárulás, Ön saját kocsiján a helyszínre hajt. Gondolom, ez nem okoz problémát, de tudunk biztosítani megfelelően fedett járművet. Nem tudom, ragaszkodik-e saját sofőréhez. Ha nem, egy magas fokon képzett ügynökünk fogja vezetni a járművet. Nem tehetünk Önre semmilyen jeladó, hang- vagy képtovábbító berendezést, mivel ezek meglétét ellenőrizni fogják, viszont részletes instrukciókkal látjuk el, hogy milyen szabályokat kell betartania a tárgyalás alatt. Tsou Pao szemében Ön egy régi ismerős közvetlen hozzátartozója, ezért előzékeny lesz Önnel. Kíváncsi lesz, és őszinte, de valószínűleg egyben igen gyanakvó is. Erről részletesebben később...
Gregory ügynök kitikkadva néz körül.
– Bevallom, most már meginnék egy pohár ásványvizet… Esetleg van kérdése az eddigiekkel kapcsolatban, Mr. Israel?

Krynn:
*Erõsen koncentrál, hogy mindent fejben tudjon tartani, de végül arra következtetésre jut, hogy felesleges ennyire elõre gondolkozni. Így mire az ügynök mondandója végére ér, õ már fel is teszi az elsõ eszébe jutó kérdést:*
- Igazán megértem, hogy ennyire óvatosak, de arra tán mégis kitérhetnének, hogy mi lesz az alku tárgya. Nem mellékesen azt is illene tudatniuk, hogy mennyi az üzeltre felhasználható keret. Ismerem hazánk kormányának bõkezûségét, ha nemzetbiztonsági ügyekrõl... elnézést, családi ügyekrõl, ahogy ön fogalmazott - van szó, mégis: vajon a legjobb alkut köthetem-e meg anélkül, hogy érdekelt lennék az sikeres alku milyenségének javításában? - *Megpróbálta úgy csavarni, hogy csak igen nehezen lehessen kihámoznia lényeget, mégsem szeretne úgy osztalékot kérni, hogy eléjük vet egy számot. Az valahogy nem lenne úri dolog, a nemesség kötelez.* ~ Csak éreztesd velük, hogy dörzsöltebb figura vagy annál, mint amilyennek ez a két zöldfülû néz. Nincs ingyen vacsora! ~

4.

Phloent ügynök átveszi a szót társától. Hangja hűvös, de nem kioktató:
– Mr. Israel, Ön félreértett valamit. Az vételár nem alku tárgya. Az Ön feladata nem az, hogy alkudjon az árból, hanem, hogy elérje, Tsou Pao egyáltalán hajlandó legyen eladni ezt a bizonyos, birtokába került dolgot. Egy disc-ről van szó, amely adatokat tartalmaz. Az adatok jellegéről nem áll módomban tájékoztatni Önt, de ez nem is szükséges. Feltételezzük, hogy jelen pillanatban még Tsou Pao is csak sejtheti, mi került a birtokába, tudni biztosan nem tudja. Ha sikerül elérnie, hogy Tsou Pao átadja a discet, 8 millió dollár az az összeg, amit ellenértékként elfogadhat. Ennyink van. Ha ennyit, vagy kevesebbet kér Tsou Pao, akkor az üzlet megköttetett. Az Ön járandósága viszont természetesen alku tárgya lehet. Kérem, közölje, hogy mekkora összeget vár el tiszteletdíj gyanánt?
Miután ivott egy pohár vizet, ismét Gregory ügynök viszi a szót:
– Két probléma merülhet fel. Az első, ha Tsou Pao nem hajlandó eladni a discet, ami – és ez hozzá tartozik a teljes igazsághoz –, nem csak nekünk ér meg ekkora összeget. A második, ha többet kér, mint amennyit adni tudunk érte. Mindkét esetben véget ér a megbízatása, visszavonul, és mi ez esetben is utaljuk a tiszteletdíját…
Phloent ügynök váratlanul közbeszól:
– Szerintem mondjuk el a harmadik eshetőséget is.
Gregory ügynök úgy villantja társára a tekintetét, mintha ölni akarna vele, aztán elgondolkodik, és beleegyezően sóhajt.
– Igen, úgy fair, ha tisztában van a harmadik eshetőséggel is. Tsou Pao feltételezésünk szerint nem tudja, hogy mi van a lemezen, csak azt, hogy valószínűleg mi van rajta. Elképzelhető, hogy Öntől próbálja majd megtudni, mi található a lemezen. Nem tudjuk, hogy ez a kérdés mennyire foglalkoztatja a Hegest. Lehetséges, hogy bármi áron megpróbálja kiszedni Önből az információt. A különleges alakulat, ami százhúsz, jól képzett ügynököt, és kommandóst jelent, a közelben fogja várni a parancsot. Ha Ön a hajóra lépését követő huszadik percben nem ad életjelet, lerohanjuk a hajót, és életbe lép a B-terv…

Krynn:
- Ugyan! - *legyint fejét csóválva* - Nem a pénzrõl van szó. Nekem is könnyebb az alakítás, ha tényleges hasznom származik az üzletbõl, ez csak jelképes összeg. Figyelembe véve a kockázatot és a tényt, hogy nem tájékoztatnak megfelelõen az egész ügyletrõl... Fél millió dollár elegendõnek tûnik, plusz a különbözet a lemez végsõ ára és a nyolcmillió között. -
~ Ha jól takitkázom, ebbõl körülbelül egy millió dollár jöhet össze, ha pedig mégis túl kemény tárgyalópartnert ez a maffiafõnök, akkor sem távozom legalább üres kézzel... már ha távozom. ~ *A gondolatra elmosolyodik, aztán reagál az utolsó eshetõségre.*
- Uraim, húsz perc az üzleti világban arra sem elegendõ, hogy egyáltalán a témára térjünk - persze ez Mr. Pao-n is múlik. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy amennyiben elveszik a mobiltelefonomat, akkor nem fogok tudni jelezni önöknek, és egy felesleges közbeavatkozással tönkreteszik az addig felépített alkupozíciót. Ha mégis felhívhatom önöket, akkor bár illletlenség a tárgyalás közben más ügyfelekkel alkudozni, de mégis megpróbálom önöket még ez idõn belül értesíteni. -
~ Húsz perc. Úgy látszik tényleg vigyázni akarnak rám, akár egy nyolc milliós üzletet is veszni hagynának. Persze a magánvagyonom jelentõsen felülmúlja ezt az értéket, annyira mégsem jelentõs a lemez. Persze az sem kizárt, hogy csak azért mondanak ilyen alacsony árat, hogy én se tudjam mennyire értékes a rajta lévõ információ, még a végén véletlenül éreztetném az eladóval. ~ *Már megint azon kapja magát, hogy elkalandozott egy kissé a témától.* - Elnézést, van még valami megbeszélnivalónk? Tudják még el kell intéznem egy fontos hívást. - *Félmosoly.*

Gregory és Phloent ügynök felkecmeregnek a foteljeikből. Az utóbbi elköszön, és az ajtó felé indul, közben felteszi ódivatú kalapját, az előbbi azonban még tétovázik.
– A pénzt jelöletlen, százdolláros bankjegyekben, vagy bemutatóra szóló kötvényekben tudjuk átadni, egy Tsou Pao által megjelölt helyen, és az általa megadott időben. Ha Tsou Pao nem határoz azonnal erről, tegyen javaslatot Mr. Trensky személyére, mint közvetítőre. Közölje, hogy kizárólag akkor fizetünk, ha a lemez valódiságáról meggyőződtünk. Ajánlhat előleget, mondjuk az összeg egynegyedét. Az adatok másolására felesleges kitérnünk, az adathordozó tökéletesen másolhatatlan. Ne ragaszkodjék hozzá, hogy a lemezt akkor, és ott adja át Önnek a Heges. Ha történetesen a hajón is van a disc, amit kétlek, akkor sem adná át Önnek. Kérem, Mr. Israel, legyen nagyon óvatos, és körültekintően tartsa be szakértőink utasításait a tárgyalás során! – mondja Gregory ügynök, és immár ő is távozni készül. Az ajtóból aztán mégis visszafordul:
– Ha Tsou Pao más helyszínt jelölne meg a találkozóra, kérem, hívja fel az általunk megadott számot. Egy hölgy veszi majd fel a telefont. Ön közölje a találkozó helyét, és időpontját, hogy időben fel tudjunk készülni. Egyéb okból csak akkor keressen, ha bajban van. Mi nem beszéltünk egymással, sőt, soha nem is találkoztunk… Örvendtem a szerencsének.
Miután a két FBI-os távozik, hagynak gondolkodni valót maguk után, rendesen.

Mr. Trensky 18:20-kor hívja vissza a megadott számot, ahonnan kapcsolják Krynn-t.
Az alábbiakat közli:
„Vendéglátóm meghallgatta az Ön kérését, és hajlandó értékes idejéből szakítani egy keveset, egy rövid megbeszélésre. Erre ma este, 21:00 órakor kerülhet sor, a Centaur fedélzetén. Ne késsen! A hajó a Cruise Port, 8-as dokkjában horgonyoz. A fedélzetre nem hozhat magával semmilyen fegyverként használható tárgyat, és minden más, Önnél talált tárgyat alaposan meg fognak vizsgálni a biztonsági szakembereink. A hajóra nem léphet más, csakis Ön, Mr. Israel. Önnek sikerült felkeltenie nagyra becsült vendéglátónk kíváncsiságát. Áh, és még egy személyes jellegű jó tanács, Mr. Israel. Legyen nagyon tapintatos! Magam is a hajón tartózkodom majd, és igyekszem segíteni Önt, de vendéglátónk kissé, hogy is fogalmazzam meg… szóval kissé kiszámíthatatlan úriember. Véletlenül se tévessze meg hajlott kora, és még egyszer mondom, legyen igen visszafogott, és előzékeny vele. Jah, és majd elfelejtettem. Kérem az alkalomhoz illő ruhában jelenjen meg a hajón. A vacsorára Ön is hivatalos, és 21:20-kor kezdődik. A viszontlátásra, Mr. Israel, ajánlom, magamat!”

Krynn:
*Enyhén megsértõdik, hogy feltételezik fegyvert vinne magával, és hogy ne tudná mi az illendõ ruházat. Ráadásul meg akarják tanítani viselkedni is... hát szép! Az öltöny a bõrévé vált, mióta levetette a zubbonyt, magától értetõdõ, hogy abban érkezik - elegáns, fekete, mondhatnánk unalmas. Magával viszi karóráját, sétapálcáját, szemüvegét, mobiltelefonját és néhány szivart. Mielõtt útnak indulna még értesíti az FBI-t, hogy sikerült megszerveznie a találkozót, és továbbítja az idõpontját is, plusz a vacsorát is megemlíti.*

*Ahogy a limuzin megáll az iroda előtt, Krynn szinte azonnal kipattan a hátós üléről. Majdnemorra bukik saját lábában, de végül mgtalálja az egyensúlyát és feldúltan indul meg a kapu felé. A kocsi ajtaja magától becsapódik mögötte, ahogy egy pillanatra a mágneses tér körülnyalábolja, majd amilyen gyorsan jött, meg is szűnik.
Az automata ajtó alig nyílik ki, Krynn már a lift felé tart. A recepciós elé siet, és arról érdeklődik, hogy segíthet-e valamiben, de a milliárdos cseppet sem figyel rá.*
~ Tűrhetetlen! Miféle ingyenélőket fizettem? Hogy lehettem ilyen vak? Csak az lesz elvégezve, amit magad végzel, apám is mindig ezt mondta! ~ *Megcsörren a telefonja, ahogy beszáll a liftbe. A recepciós kívül marad, hisz nyilván jelen pillanatban nem igazán tudja megnyugtatni az idős férfit.
A mobil másodszorra csörren, mikor Krynn végre felfogja honnan jön a hang. Az öltönye zsebéből kiemelve a szerkezetet rögtön felveszi, már a hangból felismeri, hogy a titkára az.
- Tessék.
- Uram, lemondtam a mai napra szervezett összes programját, ahogy kívánta. Óhajt még valamit?
- Igen James, a fejét a felelősnek!
- Uram?
- Mit nem értett meg? - *A lift ajtaja kinyílik az egyik alsóbb szinten, majd két beszélgető férfi lép be. Látják ugyan a telefonálón, hogy cseppett sem nyugodt, de nem ismerik fel, így nem várják meg a másik liftet.* ~ Tapintatlanság, hogy a magánszférámba így betolakodnak! Ki kellett volna füstölnöm Ulrichékat, amíg még volt rá lehetőségem. Mostanra teljesen bevették magukat, már a liftemet is meg kell osztanom velük! Legközelebb mit találnak ki? Besétálnak az irodámba, hogy békésen elfogyasszák a kávémat?! ~
- Uram? Uram, ott van még? - *Kérdi a vonal tulsó oldaláról a titkár.*
- Hogy itt vagyok-e? Nagyon is! Fejeket akarok látni, megértette James?! Fejeket! - *Az utazótársak láthatólag kicsit furcsállják modorát, ezért nem is ejt szót a fontosabb dolgokról, csak lenyomja a telefont, majd visszacsúsztatja a zsebébe.*

A sebtiben összerántott értekezlet feszült légkörben indul. A tárgyalóasztal körül helyet foglaló bizalmasok, tanácsadók, és munkatársak egymást is jól ismerik, de mindenkinél jobban Mr. Krynn Israel-t. Ritkán mutatkozott eddig még ilyen hangulatában, de most bizony határozottan dühösnek látszik. Miután a rendkívüli gyűlés utolsó tagja is beállít, megkezdődnek a beszámolók. Az utolsóként érkező rendszergazda kezdi a sort, hiszen a legfontosabb oka az értekezletnek az ő reszortja.
Will-Dong Tsui, harmadik generációs amerikai, japán ősökkel. Iszonyú zavarban van. A nagy sietség miatt még az erősen túlsúlyos fiatalember szemüvege is bepárásodott.
– Uram… Szóval behatolási kísérlet történt az irodaház számítógépes rendszerébe, kb egy órával ezelőtt. Egy profi hacker volt. Ezek csak megbízásra tesznek ilyesmit, saját szakállukra ritkán. Azonnal észrevettük, hogy bejutott, de csak nagyon nehezen tudtuk kiszorítani a rendszerből. A legmodernebb technikát használta, és visszahúzódott, mielőtt azonosíthattuk volna. Sajnálom, de a rendszer nincs felkészítve ilyen jellegű támadásra. Egy kóbor számlatolvajnak esélye sem lett volna, de ez a fickó nem tréfált! Pontosan tudott mindenről. Mindazonáltal, Mr. Israel, biztosíthatom, hogy semmilyen fontos, védett file-hoz nem férhetett hozzá. Az első két védelmi rendszeren könnyedén keresztüljutott, de a belső kört meg sem karcolta! Azt én magam terveztem – dülleszti ki a mellét az ifjú zseni.
Krynn elgondolkodva kérdi:
– Mihez férhetett hozzá?
– Hááát, nehéz megmondani, mert csak 14 perc 29 másodpercig volt benn a rendszerben, ez nem túl sok idő, de elvileg láthatta uram, az ön cégeinek nyilvános adatait, az iroda le nem titkosított elektronikus levelezését, a telefonok híváslistáit, és ha elég gyors, és céltudatos, akár a vezetékes hálózati telefonvonalakon elhangzott beszélgetésekbe is belehallgathatott. Láthatta az irodaház belső ipari kameráinak képeit, felvételeit, és letölthette a képarchívumot is. De a titkosított információkhoz biztosan nem fért hozzá. Az ön személyes jelszavával védett banki adatokhoz, az értékpapírokhoz, a számlákhoz, és tranzakciókhoz, no és a személyes, védett telefonvonalak forgalmához nem volt lehetősége bejutni.

*Krynn az elhangzottak után némileg fellélegzik, hogy nem dőlt össze az egész birodalma. Őszintén szólva fogalma sincs, hogy mit lehet pontosan megtenni egy külső behatolónak, és rosszabbra számított.* ~ Tehát nincs konrét számokban kifejezhető veszteség, de a büszkeségemen ejtett seb ettől még nem enyhül.~
- Azt mondja a hacker profi volt? Azt hittem én alkalmazom a profikat! Talán nem áll rendelkezésére minden eszköz egy áthatolhatatlan védelem felépítéséhez? - *Mogorván néz körbe a tárgyalóteremben. Itt van mindenki, akinek adna a szavára, de egyikőjük sem próbálja meg megnyugtatni. Ők is tudják: ha a katonaság megtudja, hogy a vállalat adatbázisa nyitott könyv a behatolók számára, akkor gyorsabban építik le a kapcoslatokat, mint hogy egy telefont el tudna intézni, hogy megpróbálja magyarázni a bizonyítványát.* ~ Eszembe jut a Maginot. Azt is áttörhetetlennek építették, mégis könnyű volt megkerülni egy gyors cselvetéssel. Talán itt is valami ilyesmi történhetett.... bárcsaj jobban értenék hozzá, magam járnék utána ki mert bemerészkedni a felségterületemre. ~
- Tudni akarom ki köpte szembe a vállalatot, egy nevet szeretnék hallani fiam! Vagy talán én tévedtem, és a rossz emberre tettem? - *Kérdi hidegen, kissé lenyugodva, de továbbra is szigorú arcvonásokkal - csak mert tisztán gondolkodik, azért még nem tűrheti el a hibákat.*

Willy, az informatikus nem nagyon jön zavarba, főnöke szavai hallatán. Nem mintha nem félne tőle, egyszerűen fel sem fogja azokat. Annyira leköti a beszámoló, hogy szinte megszakítás nélkül folytatja, ott, ahol abbahagyta néhány másodperccel ezelőtt.
– Ezt nem akárki csinálta! Profi volt, de én is az vagyok, én mégsem tudtam volna megcsinálni ezt a behatolást. Ezt nem egy közönséges laptoppal végezte egy hacker otthonról, az alapdíjas net-csomagján keresztül, uram! Ehhez a behatoláshoz nagyon költséges rendszerre volt szüksége – mondja, és a „nagyon” szót olyan erősen hangsúlyozza, hogy az még jó pár pillanatig ott csüng a levegőben. A hatásszünet után aztán Willy így folytatja:
– Ilyen rendszere nem sok cégnek van. Talán a Pentagon-nak, de ők egészen más módszereket alkalmaznak, ha hihetünk a pletykáknak. Egy cégről biztosan tudom, hogy rendelkezik ehhez fogható apparáttal, és az a CIA… Uram! Ezt a támadást nem lehetett kivédeni! Egyszerűen nem voltunk felkészülve egy ilyen céltudatos behatolásra. Egy személygépkocsi sincs felkészítve a páncéltörő gránáttal szemben, ezt nem róhatja fel nekem hibámul… És el kell mondanom még valamit, uram. Ez az illető nem kárt akart okozni, mert megtehette volna. Elég lett volna néhány hivatkozási cím felülírása, és a teljes belső hálózatunk összeomlott volna. És nem érdekelték a titkosított információk sem. Véleményem szerint még három perc semmit sem jelentett volna az illetőnek, és ennyi elég lett volna, hogy feltörje a legbelső rendszerünket is. De nem tette, mert nem akarta megtenni. A mi ügyes hackerünket semmi más nem érdekelte, csak a külső rendszer, amit már elmondtam. Megnézett valamit, és távozott. Ezt a valamit azonban mindenképp megnézte volna, akár ha tízszer ennyit költünk a védelemre, akkor is. Ha engem kérdez, uram, szerintem a titkosszolgálat kíváncsiskodott. És még csak az sem biztos, hogy a mieink…

~ CIA... mit keresnének nálam? Egy dolog, hogy a kormánnyal együtt dolgozom, de mindeddig a feddhetetlen múltam elegendő volt, hogy ne kíváncsiskodjanak. Vagy legalábbis ne ennyir közönséges, sértő módon. ~
- Tehát azt mondja, bizonyos hackerek képesek bármikor feltörni a vállalatom rendszerét anélkül, hogy akár csak a nevüket tudnánk... Ez nem valami bíztató, de ha ezek a bizonyos hackerek tényleg ilyen magas körökből kell származzanak, akkor már valamit elértünk. - *Gondolkodik hangosan, némelyest beletörődve, hogy vannak nála nagyobb hatalmak.*
- Mit gondol, ha egy ilyen behatoló ennyire profi, ahogy maga nevezte, akkor nem kéne képesnek lennie eltűntetnie a nyomait maga után? Nem lehetséges, hogy szándékosan tudtunkra adták, hogy behatoltak, vagy hogy be tudtak hatolni? -
~ Talán éppen az erőviszonyokat akarták éreztetni velem, bár erre semmi szükség nem lett volna. Vagy inkább csak azt üzenik, hogy figyelnek, és hogy még most itt beszélgethetek, az csak azért van, mert eddig nem követtem el semmilyen hibát. A markukban vagyok? Majd meglátjuk! Most viszont tényleg nyertek, semmi sem tehetek ezzel, maximum elhallgatom a sajtó előtt az egészet, hogy a cég hírneve ne bánja. Nem örülnék, ha a részvényeim zuhannának a hír hallatára, elég baj, hogy az utóbbi időben halálhíremet keltik, ahogy kiteszem a lábam pár hétre. ~ *Hátradől a székben gondterhelten, ahogy eszébe jutnak a közelmúlt kisebb-nagyobb kudarcai, de észbe kap, és újra megpróbál minden erejével erre a hackerre koncentrálni. Nincs rá ideje, hogy egész nap ezzel foglalkozzon, részben ezért is ilyen dühös. Hisz még nem beszélt a távol-keleti kapcsolataival sem a mai találkozóról...*

A cég első embere hátradől székében, és az imént elhangzottakon morfondírozik. A rendkívüli értekezlet többi résztvevője feszülten várja, hogy megszólítsa őket. Végül, mivel a csend túl soká nyúlik, egy Krynn korabeli férfiú, nevezetesen Frank Lehoschy, a vállalat tőzsdefelügyelője megköszörüli a torkát, és bátorkodik témát váltani. Megteheti ezt, a teremben helyet foglaló beosztottak közül egyedüliként, mivel ő ismeri legrégebb óta Krynn-t, még abból az időből, mikor a háborús veteránnak korántsem volt ilyen vagyona, és befolyása, mint manapság. Kapcsolatuk messze túlmutat az üzleti alá-fölérendeltségen, de azért mindketten betartják a formaságokat. Frank az egyetlen beosztott, akinek joga van Krynn-t a keresztnevén szólítani.
– Krynn, van még más is, amit feltétlenül meg kellene beszélnünk. Lillyan Chu kisasszony hívott úgy tíz perccel ezelőtt, és aggasztó hírekről számolt be. A pekingi értéktőzsde csak egy bő órája nyitott, de az index máris átlagosan 3 százalékpontot zuhant! Valami nagyon-nagy baj van Kínában! Még nem tudjuk, hogy mi, de ha így haladnak a dolgok, akkor lehet, hogy még a kereskedést is felfüggesztik a tőzsdén. Chu kisasszony ígérte, hogy utánanéz azoknak a dolgoknak is, amiket kértél… Egy dolgot máris mondott nekem. Állítólag a kínai külügyi államtitkár itt van New York-ban! Ottani idő szerint már holnap reggel van. Huon Feng Kszum mégis már kora este repülőre ült, és Washingtonba repült. Állítólag találkozott valakivel a Fehér Házból, aztán azonnal ide utazott. Valami történik Kínában, Krynn, amire oda kell figyelnünk, érzem.

- Köszönöm Frank. -
~ Hmm, mire készülnek Kínában? De előbb még ez a hacker dolog... ~
- Nos, ha senkinek sincs hozzáfűznivalója a behatoláshoz... - *Vár egy pár másodpercet, körbenéz a vezetőségen, aztán a sajtófelelős felé fordulva folytatja.* -Amíg nem kérdezősködnek, addig nincs és soha nem is volt semmilyen behatoló. Amennyiben a letöltött információk kikerülnek, akkor pedig tegyünk egy nyilatkozatot, miszerint nincs valós veszély, a cég belső rendszere sértetlen, és már felvettük a kapcsolatot a megfelelő szervekkel, hogy segítsük a nyomozást. Jut eszembe, ezzel párhuzamosan valóban vegyük fel a kapcsolatot a rendőrséggel - persze csak ha már egyértelmű, hogy nyilvánosságra hoztak a vállalatról a behatolás során szerzett információkat. -
*Most Will-Dong Tsui felé fordul, és hozzá intézi utasításait.*
- Állítson rá egy csapatot, hogy átnézzék az összes információt, ipari kamerák felvételeit, különböző fájlokat, tudom is én, egyszóval mindent! Tudni akarom, hogy mi lehetett olyan fontos, hogy éppen most törjék fel a védelmi rendszert, mit kereshettek? -
*Végül visszatér a Frank által felvetett témához.*
- Jól van, szeretnék minél többet tudni a dologról! Ha bármi történik, akkor értesíts, addig is szabad kezet kapsz a kínai ügyben. Számítok rád. -
- Ha nincs más hölgyeim és uraim, akkor indulnék is. Elnézésüket kell kérnem, remélem megértik, de egy nagyon fontos találkozóról késem éppen. - *Mosolyodik el, tudja, hogy ez keveseket izgat a termben ülők közül, ők is félbe kellett szakítsák a programjaikat.* - Ez a sürgősségi ülés természetesen nem helyettesíti a hó végi megbeszélést, tehát ha nem jön közbe semmi, akkor egy hét múlva találkozunk. - *Ezzel elkezd feltápászkodni sétabotja segítségével.*

Telefonon hívás érkezik, Phloent ügynök az:
– Mr. Israel! Nem várt fordulat állt be az ügyünkben. Erős a gyanú, hogy a lemez már nincs a triádok birtokában. A találkozót már nem mondhatjuk le, és ez nem is lehet célunk. A lemezre továbbra is alkudnia kell, mindent tegyen a megbeszéltek szerint! Mostantól a félrevezetésre kell irányulnia az akciónak. Szeretnénk azt a látszatot kelteni, hogy nem tudjuk, hol a lemez. A Heges tudni fogja, hogy vakon vagyunk, és vezetni fogja a beszélgetést. Valószínűleg alkudni fog majd annak tudatában is, hogy nincs a birtokában az alkualap. Ön menjen bele a játékba, és semmiképp ne árulja el, hogy tisztában van a tényekkel! Ha mégis kiderül az igazság, változtasson a stratégián. A Heges unokaöccse ma gyilkosság áldozatául esett. Feltételezzük, hogy a lemez volt a gyilkosság oka. Mutasson tájékozottságot, és legyen titokzatoskodó! A Heges tudja, ki a gyilkos, és sejtésünk szerint a lemez a gyilkosnál van. Próbáljon értékelhető információkat kiszedni a Hegesből. Improvizáljon! Van valami kérdése?

- Talán csak annyi, hogy miképpen kéne tájékozottnak tűnnöm, mikor éppen úgy kell tennem, mintha nem tudnék semmit a háttérben zajló eseményekről... Ne féljen, volt már ennél zűrösebb tárgyalásom is, megoldom. A gyilkosságról csak akkor tudok kérdezni, ha a Heges hozza fel a témát, másképpen több mint illetlenség volna a nem sokkal ezelőtt elhunyt hozzátartozóiról faggatni egy üzleti jellegű tárgyaláson. Azért megteszek minden tőlem telhetőt. -
~ Szinte lényegtelen, hogy valódi vagy hamis, amire alkuszom, míg nem a saját pénzem a tét, de azért kedves tőlük, hogy figyelmeztettek. Ha én lennék a vezetői székben, akkor maximum a gyilkosságról informáltam volna a beépített embert. Minek neki ennyit tudni? Amiről nem tud, az nem is fáj neki, azért el sem kaphatják, nem hibázhat miatt. Nem mintha nem esne jól, hogy annyira megbíznak a képességeimben, hogy ennyi titkot bíznak rám, nem árt egy kis hízelgés az eddig atrocitások után - öltözzön fel elegánsan és ne vigyen magával fegyvert, eh.... ~

*Ahogy letesz a telefont, az újra kicsöng.* ~ Így legalább megspórolom a fáradtságot, hogy benyúljak érte a zsebembe. ~ *A kijelző szerint Lillyan Chu kisasszony az, a hongkongi kapcsolata, és a vonal másik végén felcsendülő hangból - és enyhe akcentusból - ítélve ez minden bizonnyal így is van.*
- Mr. Israel, utánajártam Tsou Pao-nak. Valóban fontos személy a maffiában, amit itt, Hong Kongban triádok-nak hívnak. Már harminc éve vezeti az egyik családot, és tavaly sikerült egyesítenie a két legnagyobb, addig kibékíthetetlenül ellenségeskedő maffiacsaládot, a Sheng-eket és Wuntong családot. Ezátlal tovább erősödött hatalma. Az év elején állítólag a triádok egységesítették a vezetőséget, és mind a hét nagycsalád elismerte vezetéjének Tsou Pao-t. Azóta a Heges érinthetetlen. -
~ Az még nem volt olyan rég, talán még nem számolt le minden ellenfelével, nem mintha nagyon képben lennék hogyan is működnek ezek a dogok arrafelé ~ - Értem, még valami?
- Rengeteg legális üzlete, és kapcsolata van. Személyesen legalább 15 éve nem követett el semmilyen törvénysértést. Mindez teljesen nyílt titok minálunk. A helyi szervezett bűnözés ellen alakult nyomozócsoport feje nyílt egy sajtótájékoztatón mondta el mindezt, nevek, és konkrétumok elhallgatásával, úgy négy hónappal ezelőtt. A Heges egy veszedelmes bűnöző, uram! Számtalan gyilkosságot elkövetett fiatalabb éveiben, míg a ranglétrán felemelkedett. -
- Elfelejti kisasszony, hogy ez rám is igaz. - *Jót nevet a gondolaton, hogy katonaként ő is gyilkolásért kapta azt a sok kitüntetést.* ~ Talán a Heges is csak a körülmények áldozata... ahogy mindenki. ~ *Némi csend után a hölgy folytatja.*
- Annyit tudtam meg még, hogy a Pao család számos tagja new York-ban él, és az ottani szervezetet irányítják. Heges most valahol épp New York-ban van, legalábbis az egyik újságíró barátom ezt állítja. Látni vélték tán a hajóját a New York-i kikötőben...
- Köszönöm, ha még bármi fontosat megtud, bátran hívjon! -
- Úgy lesz Mr. Israel. -
*Ezzel leteszi a telefont, és sietve beszáll a liftbe: várja egy találkozó.*