Stony Brook University

~ Egy délelőtt az épülethez tartozó kávézó portáján ~

Gyorsan összecihelődött, minden könyvet a táskájába gyűrt, fülébe igazította a két fülhallgatót, mely az önmagában honoló harmóniához elengedhetetlen volt ugye, és kiviharzott az ajtón, amelyet még nyitva tartott számára a rajta imént kilépő. Komótosan lépdelt oda a lányhoz, akiről rögtön kibökte, hogy Bianca az, amint magát a falnak vetve vesztegel.
- Szia, kiscsaj. - köszön, amint odaér, s azzal táskáját a földre dobja egy lendületes mozdulattal, hátát pedig, akár Bianca, a falnak támasztja.
- Komolyan mondom, ennek a tanárnak az a specialitása, hogy beoszthatatlanná tegye az időmet. Most is betáblázta a hetünket rendesen. - hadarja el, mialatt a kabátzsebében lapuló cigisdobozért nyúl. Eztán folytatja:
- Szóval miről akartál beszélni?