* A ház, ahová megérkeznek, nagyon elüt a környék összhangjától. A szomszédos épületek egyszerűen csak fényűzőek, méregdrága telkeken állnak, és csak úgy sugárzik róluk a vagyon... ez a négyszintes épület azonban más. Hófehér márvánnyal borított falai hivalkodók ugyan, ugyanakkor egyszerűen elegánsak. Az utca felől, és a többi villától terebélyes koronájú tölgyek, és feketefenyők sorfala rekeszti el. A kapu távirányítással nyílik, és a bejárathoz vezető felhajtón libériás inas fogadja a limuzint. Tina-t úgy segíti ki a kocsiból, mint egy született arisztokratát. A szívélyes fogadtatás azonban nem vonja el a lány figyelmét a kapu mellett és a bejáratnál strázsáló géppisztolyos katonákról. Az ajtó felett a kínai zászló, és a falra erősített címerpajzs is eléggé árulkodó. *
~ Remek! Az épület diplomácia mentesség alatt áll… Ha ide bevisznek, soha nem jövök ki élve! ~ * gondolja a lány, de nem tesz semmit a végzete ellen. Engedelmesen hagyja, hogy bevezessék a főbejáraton át egy tárgyalóterembe. Vendéglátója helyet foglal az egyik bőrborítású, méretes fotelben, és a lányt is hellyel kínálja. Intésére kettesben hagyják őket testőrei. *
– Most bizonyára arra gondol, hogy mit tehetne ellenem, és hogyan tudna meglógni. Nem akarom győzködni, de azért lebeszélném ezekről a tervekről. Nem akarjuk bántani, és sokkal többet ér nekünk élve, mint holtan. Túl sokba van nekünk, kedveském, nem szívesen öletném meg.
– Ennek őszintén örülök. Nem beszélhetnénk angolul?
– Nem. Ön remekül beszéli a nyelvünket, vétek lenne ennek soviniszta burzsoá országnak a nyelvét használnunk. Szóval, szükségünk van Önre. Elérkezett az idő, hogy kamatoztassa a tudást, amit tőlünk kapott, és hogy törlessze végre az adósságát, nem utolsó sorban pedig eleget tegyen a vérrel kötött szerződésének.
– És, ha teljesítem a parancsot, azután már békén hagynak?
– Egészen addig, amíg ismét szüksége nem lesz népünknek az Ön szolgálataira. Hadd emlékeztessem, hogy mennyi pénzt utaltunk már arra a bizonyos bankszámlaszámra…
– Sokra megyek vele! Maga is nagyon jól tudja, hogy nem férhetek hozzá, csak a negyvenedik életévem betöltése után! Vén trotty leszek, mire a pénzemet megkapom! Mire megyek vele, ha elveszítem a szépségem?
* A férfi halványan elmosolyodik Tina kitörése hallatán. *
– Ugyan már, kedvesem, ne legyen már ilyen kicsinyes! Térjünk rá inkább a feladatára, mert szorít minket az idő. Ma követségbe megy. A személyes követem lesz. El kell simítanunk egy incidenst, ami kezd nagyon kínossá válni. Az ügynökeim erre a feladatra nem alkalmasak, az Ön veleszületett simulékonyságára, és… khm… nos, hogy is mondjam, fizikai adottságaira is szükség lesz a feladat sikeres teljesítéséhez.
– Na szépen vagyunk! Tán kurvának néz engem? Hát nem vagyok az! Sosem fekszem le senkivel… parancsra! Csak, ha úgy tartja kedvem.
– Félreértett. Nem kell lefeküdnie senkivel. Egyszerűen csak jelen kell lennie egy bizonyos helyen, és a közelébe kell férkőznie egy illetőnek. Az illető – garantálom – férfiként már tökéletesen ártalmatlan. – * mondja a pekingi, és finomon vendégére (foglyára) mosolyog. *
– El fogjuk vinni a kikötőbe, ma este. A luxusyacht neve Centaur, és egy kínai, hogy is mondjam, üzletember a tulajdonosa. Beszélnie kell ezzel az emberrel! Az alábbiakat fogja mondani neki… – * mondja, és azzal hosszú monológba kezd. Tina eleinte nem ért semmit, aztán lassan derengeni kezd neki, milyen kockázatos, és kétesélyes játszmába is vonják bele hamarosan. Mikor a fickó a mondókája végére ér, a lány egyáltalán nincs elragadtatva attól, amit hallott. *