Bianca Brewster

Adatok:

Név: Bianca Brewster
Születési hely és idő: 1985. 03. 23., Camden, New Jersey, Pennsylvania, U. S.
Életkor: 22
Nem: nő
Foglalkozás: egyetemi hallgató, alkalmankénti munkákból állja a tanulás költségeit
Családi állapot: egyedülálló
Rassz: Hős

Életrajz:
Bianca Brewster vagyok. Most komolayn úgy gondoltad, hogy a gyerekkoromról fogok anekdotálni? Legyen. Nos nem jellemezte szeretet vagy ilyesmi azokat az éveket. A családom, legalábbis Asher állítása szerint, akkortájt folyvást gazdasági kilátásokat és munkalehetőségeket követve ingázott az államok között, míg végül Jersey-ben vert tanyát és ahogy megszülettem meg is állapdott ott, Camden-ben. Olyan monoton egy hely volt.. az egész olyan volt, mint egy valóságshow amiben összemosódik a valóság és a fikció. Tudod, először csak a rendőrségi rovatba kerül be a Gordon Square-i, napi narkóadagjáért gürcölő késelős fiú története, majd valami révén mindig rászegeződik annak a jól ismert öngeneráló hírspirálnak a figyelme, melyet mi csak a médiaként emlegetünk és akkor egy aktuális jól felfújható sztori napi folytatást követel újabb, kiszínezett esetekkel. Voltaképp utáltam azt a helyet. Ahogy mindent, a hetedik életévemet betöltvén. Édesanyám akkor már nem igen tudott sorsom alakulásáról. A család életében már nem vett részt. A kórházban vegetált. Nem mehettem be hozzá, nem érinthettem meg, nem beszélhettem hozzá, nem értettem semmit. Az utóbbi időben már a kórházba sem mentem be. Hisz látogatásaim alkalmával is csak az az elborzasztó látvány tárult elém, ahogy az őt egyedül életben tartó orvosi műszerek takarásában fekszik. Az orvosok azt mondták apámnak, hogy kicsiny az esély rá, hogy felébred, gyakorlatilag halott, és betegsége érett stádiuma okán, már csak fél éve lehet hátra. Nos ez két hónap múlva következett be. Mindig is édesanyámra voltam utalva. Meg kell ugyanis említsem, hogy Asher-rel mostohatestvérek voltunk, ő édesapám, Jared, előző házasságából született. Mindenki elől elzárkóztam, hogy tanáraim szavaival éljek. Az elemi iskolában sosem voltak barátaim, senki nem érzett kedvet, hogy megillessen a társaságával, ha valami ódzkodva odavetett valamit foghegyről, akkor jobbára beszólt. Nem, nem tudtam beilleszkedni. Sokszor céltalanul lófrálva múlattam az időm, valahol a város peremkerületeiben, iskola helyett. Másom sem volt, voltaképp, mint időm. Az arra cirkáló buszok sofőrjeinél puhatolóztam a buszjegyellenőrzés rendszeréről. A sok lógás dacára azért mindig be tudtam hozni a lemaradásaimat, és kitűnő tanuló voltam. A kortársaim persze ezt sem méltányolták, de sajnos még otthon sem. Apám ignorálta a létezésemet, figyelme azt a beképzelt pózert övezte Anya középvállalkozó volt, így régebben a családnak nem kellett nélkülöznie ahhoz, hogy fedezni tudja Asher taníttatását abban a tetves, sznob gimnáziumban. 13 éves voltam, mikor a halkan fortyogó problémák valódi konfliktusokba torkollotak. Asher érettségi előtt állt, apám mindig teletömte pénzzel a seggét, mialatt nekem még azokat az elenyésző összegeket is vonakodott kifizetni az iskolában. Ugyanekkor az igényeim nem mérséklődtek, egyre több dolgot mertem kérni, mindezen kérések persze nem leltek meghallgatásra. Gyűlöltem az apámat. Asher Massachusetts-ben tanult tovább, így már csak vele éltem egy fedél alatt. Emlékszem, minden éjjel, vagy valami ribanccal, vagy csont részegen támolygott haza, vagy ötvözve a kettőt - olyan is előfordult. Korábban a narkotikumok, akkor meg az alkohol segytségével ringatta magát egy olyan világba ahol alább hagyott a gondok kálváriája. Egy házassága zátonyra futott, pontosan a szenvedélyeiből és erőszakos természetéből kifolyólag, majd megözvegyült, majd lánya szemei előtt kezdte magát tönkretenni.
Nekem pénzre volt szükségem. Idejét éreztem annak, hogy kamatoztassam a tehetségemet. Ja, ragadós megszállottsággal hackeltem, bocs, hogy múltam ezen mellékes részébe nem merültem alá. Noha kiemelkedő tanulmányi eredményeim révén bármely tekintélyes gimnáziumba felvételt nyerhettem volna, egy műszaki szakiskolába tanultam tovább ahol summa cum laude minősítéssel zártam minden tanévet. Tehát. 16-17 éves lehettem, mikor számítógépes terrorista klánok jórészt az állam pénzügyi infrastruktúrája ellen irányuló támadásaihoz asszisztáltam. Nem kell ennyire elképedni, örülhetsz, hogy önszorgalomból nem alkottam, pedig a fantáziám határtalan, kiváltképpen elmém sötétebbik útjain. Különben meg, közönyös voltam minden és mindenki iránt, nem inspriált semmi arra, hogy bárkinek is betegyek, mindig megkaptam a pénzem, komótosan eltávoztam, és nem furdalt, hogy mekkora rombolást is műveltem az imént. Egyetlen embert szerettem volna mindennél jobban a padlón vergődve látni. 15 éves koromtól fogva latolgattam, hogy elhúzok Jersey-ből, de sosem nyílt rá alkalmam. Egy évfolyamtársam Megan, néhány New York-i barátjával, és az érettségimet követően a Stony Brook egyetem kínált tiszta lapot az újrakezdéshez. Leírhatatlan érzés volt, hogy végre tudhattam valakit magam mellett akire támaszkodhattam. Hogy van végre valami, amellyel nem önerőmre utalva kell megbírkóznom. De az évek során felgyülemlett dühömet ki kellett töltenem apámon. Korábban megtanultam kijátszani a helyi telefontársaságok mechanizmusát. A szomszéd, 156. szám alatt lakó idős asszony, Mrs. Hutchinson földhözragadott és maradi volt. Emlékszem, mindig fűzött hozzám valami pejoratív megjegyzést, amint kiléptem a lakásunk ajtaján. Ezúttal kétezer dolláros telefonszámlát hozott össze egy hónap leforgása alatt és nem éreztem bűntudatot. Az asszony feljelentést tett és csakhamar kibukott, hogy ki mahinált a középkategóriás telefonszolgáltató hálózatával. Lokátort hagytam a kopóknak Jared-hez. Jared autószerelő volt, vérremenő tusát vívott még a villanyborotvával is reggelente, hogy működésre bírja azt. Négy évet húzott le, majd rehabilitációs központba küldték Illinois-ba. Most is valahol ott próbálhatja helyrehozni az életét, amit tönkretettem. És szimplán jól esik ezt kimondani.
Mindezt követően New York-ba utaztunk Megan-nel. Jelenleg is magamra utaltan élek. Alkalmankénti, legális munkákból. Bár, a múlt még mindig fogva tart, számtalan, eltussolt, apropóból megúszott ügy írható a terhemre. A nevem senki nem törli le a listákról. Soha..





Jellem:


Különleges ismertetőjel: -

Egészségi állapot/ betegségek: napallergia

Külső: Magas, betegesen vézna. Az ember első látásra meg merné kockáztatni, hogy anorexiás. Furán fazonírozott göndör fürtök keretezik szív alakú, sápadt arcát. Szüntelenül gondolataiba temetkezik, melyek hályogot vonnak világoszöld szemeire. Néhányan úgy vélik, hogy elvontságát hivatott szimbolizálni az a sok ezüst ékszer is, amit visel.

Képesség: Kifinomult intelligencia. Hihetetlenül gyorsan memorizál. Korán megnyilvánult e képessége, de tanulási tempóját és kivételes logikai készségét koraérettségének tudták be. Maga sem sejti, hogy nincs minden rendben azzal, hogy minden amit lát vagy hall egy nap folyamán, rögzül, és az életben mindent, még az igazán komplikált dolgokat is borzasztóan, unalmasan egyszerűnek találja..

Szakértelmei:
Ezt most komolyan kérdezed?

Megjegyzés: -

Nekem nagyon tetszik.