Justin Flame lakása

6.

*Az idő éjfél körül jár, s Justin Flame a kanapén ücsörög, nem túl tágas nappalijának kellős közepén. Szeme csukva van, s csupán abból következtethetünk ébrenlétére, hogy egy kifejezetten bonyolult ritmust dobol ujjával az mp3 lejátszóján, melyből (pontosabban a fülhallgatójából) ütemes rockzene-szerűséget lehet hallani. Már körülbelül háromnegyed órája megy ez így, mióta a fiatal férfi visszaérkezett lakásába egy meglehetősen unalmasra sikeredett póker-parti után.*
~ Hiába, amatőrökkel nem olyan jó játszani... túl könnyen győz az ember... látszik rajtuk minden érzelem... ~ *gondolta akkor magában. Egy szó mint száz, zenét hallgat. Persze ha ezt tenné egész este, akkor nem lenne értelme tovább részletezni a dolgokat - Justin ugyanis nagyjából 5 perc múlva kikapcsolja az elmés kis szerkezetet, majd a tv távirányítója után kezd el kutakodni, amit rövidesen meg is talál két nyitott könyv és egy aznapi újság alatt.* - Áhhá, meg is vagy, kis szökevény! *örül meg kutatómunkája sikerének, aztán bekapcsolja a tv-t. Fél óra ide-oda ugrálás után megállapodik egy horrorfilmen, ami igazán nem érdekli, de zajforrásnak tökéletes. S hogy szunyókálását - merthogy nem telik bele 2 perc, s már alszik is - ne zavarja, egészen leveszi róla a hangot...*

*Hajnali 2 körül ébred valami iszonytató robajra, melybe talán még az épület is beleremegett, bár ebben Justin nem biztos, hiszen nemrég még álmodott.*
- Ó, hogy az a... *dühöng, majd felpattan az ágyról, s az ablakhoz siet, hátha megpillantja, ki vagy mi okozta a furcsa hangokat, de sajnos csalódnia kell. Így hát visszaül, s noha továbbra is az foglalkoztatja leginkább, mi történhetett, lassan-lassan elalszik ismét... pontosabban elaludna, ha nem hallaná meg a rohanó lépteket s az ideges kopogtatást, ami a lépcsőházból jön, egyre feljebb. Rögtön kimegy az álom a szeméből, s az ajtóra tapad. Még mielőtt azonban bárkit is megpillanthatna az ajtó kukucskálóján (vagy hogy hívják..) keresztül, a sietős léptek távolodnak. Már épp kinyitná az ajtót, hogy körbenézzen, ám ekkor észeveszi, hogy a lába előtt fekszik egy amolyan mini disc-féleség, úgyhogy az ajtónyitás - talán szerencséjére - elmarad. Helyette felveszi a földről az ismeretlen eredetű tárgyat, s vizsgálgatni kezdi...*

10.

Mikor Justin belép a lépcsőház ajtaján, az öreg Mr. Hubert szinte azonnal rányitja a földszint 1-es ajtaját. A házmester mindig mogorva, és mindig szúrós tekintetű. Most sincs ez másként.
– Áá! A fiatalúr is meggyütt… Nnna, éppeg időbe’! Maj’ tessék má’ sietni fő’felé, mer’ éppeg itten vannak a rendőr urak, és arró’ a részeg sofőrrő’ kérdezősködnek, aki az éjje’ nekiment a falnak. Asszem a nyó’cadikon vannak. Mon’tam nekik, hogy sokan iskolába’ meg dó’gozni vannak ilyenkó’, de aszonták fő’mennek azé’ kérdezősködni. Én mon’tam, hogy nem tudok semmit se, me’ altatóva’ alszok… A fiatalúr nem tud valamit, esetleg? Tudom ám, hogy sokáig fönn szokott maradni – mondja, és sejtelmesen hunyorít közben gurgula szemeivel.

A nyolcadik, a legfelső emelet. Justin lakosztálynak épp nem nevezhető szobája fölött már csak közvetlenül a tető található. A folyosó végén van a szerviz létra, és mindig zárt csapóajtó a tetőre. A lift ajtaja nyílik, és Justint két fickó várja. Úgy tűnik várták a liftet. Talán arra voltak kíváncsiak, ki érkezik vele.
– Jó napot! A kerületi rendőrőrsről jöttünk, és az éjszakai balesettel kapcsolatban tennénk fel pár kérdést – vág bele azonnal az egyik fickó. Mindketten olcsó öltönyt viselnek. Ázsiai származású, középkorú férfiak mindketten. – Melyik a maga lakása? Aham. Ott a folyosó végén, igaz? – kérdez vissza, és egy jegyzettömbbe irkál szorgalmasan. A társa mindeközben olyan áthatóan vizslatja Justin-t, ahogyan csak a nagyon gyanakvó emberek képesek nézni. – Itthon volt az éjszaka? Aham. Egész éjjel? Értem. És tapasztalt valami szokatlant, úgy hajnali fél kettő, kettő körül?

Délután fél kettőkor, kb két órával a két ázsiai fickó távozása után, valaki határozottan kopogtat Justin ajtaján. Egy nő hang, ellenkezést nem tűrő hangon utasít:
– Mr. Flame! Tudjuk, hogy itthon van, nyissa ki! Rendőrség!
Egy fiatal nő és egy nála nem sokkal idősebb férfi áll az ajtóban. Mindketten a nyakukba akasztották a jelvényüket, és „Police” feliratú, sötétkék széldzsekit viselnek.

Justin:
* Kinéz az ajtó kis kukucskálóján. Mikor látja a jelvényt, meg a szokásos, sötétkék széldzsekit, kinyitja az ajtót résnyire, hogy kilásson rendesen. Mindkét nyomozó bemutatkozik, fegyver nincs a kezükben, úgyhogy semmi vész. *

A nő beszél, a fickó biztosít. A nyomozónő ezt mondja:
– Mr. Flame, úgy tudjuk nemrég beszélt két férfivel, akik rendőrnek adták ki magukat... Igaz ez?

Justin:
* Bólint * – Igen, olyan két órája...

A nő folytatja:
– Nos, két házzal arrébb – és a fejével oldalra int –, a 22-es épület tetején nemrég egy holttestet találtunk. Alapos okunk van feltételezni, hogy az illető ezen a létrán át a maguk házának tetejére mászott ki, és innen jutott át a másik háztetőre. Tud ezzel kapcsolatban valamit?

Justin:
– Hajnali kettő körül, nem sokkal a baleset után, ami az utcán történt, sietős lépteket hallottam, illetve egy sor kopogtatást, aztán a hangok elhaltak, de... * Justin itt elgondolkodva ráncolja a homlokát, s közben kinyitja jobban az ajtót * – ...volna itt valami... mielőtt elhaltak volna ezek a hangok, találtam valamit, ami talán fontos lehet..

Miközben Justin ezt mondja, hirtelen megszólal a nő szolgálati rádiója. Elnézést kér, és elhátrál, hogy a kihallgatott tanú ne hallhassa a rádióban elhangzó dolgokat. A nő válaszait viszont hallja.
– Igen, uram, a 18-ban vagyunk. Igen, uram, épp egy tanút hallgatunk ki. Igen. Nem uram, csak egy járőr. Értem uram, azonnal indulunk vissza. Értem, uram, de... Az FBI?? Mit akar az FBI? Ez kerületi ügy!... Értem, uram. Természetesen nem, uram.
Ezután a nő, vörös fejjel odalép Justin elé, és fojtott indulattal int a társának. Nagyon feldúlt
– Gyere, Sam, megyünk! Uram, majd a nagy tudású FBI megkeresi magát, ha akarnak valamit. Nekünk most mennünk kell – és egy kurta biccentéssel elköszönnek, és a lifthez vonulnak.

Justin:
* Csodálkozva felvonja a szemöldökét, majd utánuk szól félhangosan, hogy pont jól hallják *
– Jól sejtem, hogy ha már az FBI is beleavatkozik, akkor komolyabb ügyről van szó, mint ahogy eddig látszott?

A nő visszafordul:
– Nyugodjon meg, uram, majd az FBI mindent elrendez – és a hangjából szinte csöpög a keserű gúny. Ambiciózus, fiatal nyomozónak tűnik, akit még zavar, ha beleszólnak a dolgába. Nyílik a liftajtó, és beszállnak.

Justin:
– Értem... – * nem kérdez semmi többet, csak egy intéssel és egy „Viszlát”-tal köszön el a rendőröktől, aztán visszatér lakásába, ha nincs senki más, aki esetleg keresné, és a nyomozónak sincs egyéb hozzáfűznivalója. *

Futó léptek zaja hallatszik, aztán egy erőteljes férfihang:
– Jöjjön elő! Itt az FBI! Mutassa magát! – aztán a fém létra fokainak kopogása, ahogy a fickó felfelé mászik rajta. Nem telik csak egyetlen kurta percbe, és az ügynök ott áll a gubbasztó Justin előtt.
– Mi a büdös francot keres itt? Igazolja magát! – utasít, és keze a fegyverének markolatán nyugszik, készen arra, hogy a legkisebb, gyanús mozdulatra előkapja azt.

– Miért, mi történt az éjszaka? – érdeklődik az ügynök. Aztán, mikor Justin feláll végre, alaposan végigméri, és átveszi a srác jogosítványát. – Maga itt lakik? Ebben a házban? – kérdi, és miután a fényképet ellenőrizte, már nyújtja is vissza az okmányt.

Justin:
– Tudja, a balesetre gondolok, ami itt az utcán történt, illetve arra a holttestre, amit a szomszéd ház tetején talált a rendőrség. Velük már beszéltem, csak aztán jöttek maguk, úgyhogy abbamaradt a kikérdezés – * levegővételnyi szünetet tart, majd folytatja, és visszaveszi a jogosítványt * – És igen, már egy ideje itt lakom, a legfelső emeleten.

Az ügynök értetlen képet vág:
– Nem, nem tudom. Milyen baleset?

Justin:
* Egy pillanatra zavarba jön, mert arra számított, az ügynök tud mindenről. *
– Hát... ami hajnali kettő körül történt az utcán... Állítólag valami részeg sofőr nekiment az épületnek…

A fickó fapofával faggatózik tovább:
– Aham. Értem. És mondja csak, fiatalember, miért jött fel ide? Mire volt ennyire kíváncsi?

Justin:
– Arra számítottam, esetleg találok valami hasznosat itt fent, ami végre megvilágít számomra is pár részletet az ügyből, ha már valamennyire belekeveredtem... ~ Eh... elég hülyén hangzik ez így, de hát ha ez az igazság...! ~

– No, tudja mit? Mutassa meg, milye van a mi számunkra, jó? Aztán elbeszélgetünk, erről a kis kalandról is. Menjen csak előre. Kíváncsivá tett. Gondolom, itt lakik közvetlenül a feljáró mellett, ugye? – kérdi, és barátságosan maga elé engedi Justint.

Justin:
* Justin rábólint. *
– Ahogy akarja... és igen, majdnem a feljáró mellett lakom. – * és elindul a feljáró irányába.
Mászni kezd lefelé a létrán, de már az első néhány lépcsőfoknál feltűnik, hogy valami nincs rendben. Szaporázni kezdi, aztán, ahogy a látóterébe kerül a folyosó, elnyom a félhangos szitkot a fogai között. A lakásának az ajtaja nyitva, és határozottan kutatás zajai hallatszanak bentről. Justin szitkozódik egy sort, alig hallhatóan, majdnem csak magában, odafordul az ügynökhöz, s némán az ajtó irányába mutat, jelezve, hogy valami nincs rendjén. *

Sajnos nincs elég hely elkerülniük egymást, így Justin gyorsan lemászik a padlóra, hogy helyet adjon az ügynöknek, aki a oldalról a talpával megszorítja a létrát, és egyszerűen lecsúszik azon.

Justin:
* Szörnyen halk suttogásba kezd: * – Úgy veszem észre, kéretlen látogatóim vannak, akik talán épp most viszik el a maguknak szánt bizonyítékot… – * jelentőségteljes pillantás, ami megpróbálja tettre ösztökélni az ügynököt. *

Az ügynök elővonja fegyverét, és határozottan a nyitott ajtóhoz vonul. Az ajtó mellett a falhoz lapul, és int, hogy Justin is húzódjon fedezékbe. Bekukkant az ajtón, aztán hangosan elkiáltja magát:
– FBI! Azonnal jöjjön ki feltartott kezekkel! – és beugorva az ajtókeretbe, előreszegezett fegyverrel behatol a lakásba. Aztán négy lövés dördül gyors egymásutánban. Az FBI-os elterül, és két fickó rohan ki a lakásból. Átugrálják az ügynököt, és a lépcsőház felé rohannak. Ügyet sem vetnek Justin-ra. Határozottan hasonlítanak arra a kettőre, akik délután rendőrnek adták ki magukat.

Justin:
* Időközben fedezékbe húzódott (már amennyire tehette), de mikor eldördül a négy lövés, s lezajlanak az utána következő események, fittyet hány minderre, és odasiet a földön fekvő FBI-oshoz, hogy megnézze, él-e még… Az ügynök erősen vérzik, és halkan nyöszörög. *

A folyosó legvégén két ajtóban is fejek bukkannak fel, lakók, akik kijöttek a lövések zajára. A két ismeretlen fickó közben eltűnik a lépcsőházban. Csak most tűnik fel, hogy több ajtó is tárva-nyitva van a folyosón.

Justin:
* Egyelőre nem törődik a két menekülővel, fontosabbnak találja, hogy az ügynök túlélje. Odakiált a bámészkodóknak: * – Hívjanak mentőt! Sürgősen kórházba kell szállítani! – * majd futva indul a lépcsőház irányába, a két betörő után. *

Az egész lépcsőház dübörög, ahogyan a menekülők rohannak lefelé. Nyolc-tíz lépcsőfokot is ugranak lefelé egy-egy lépcsőkaron, hogy így gyorsítsák az amúgy is nyaktörő tempót.

Justin:
~ Ó, én hülye, hogy miért nem hoztam az ügynök fegyverét...! Mondjuk kezelni nem valószínű, hogy tudnám, szóval a siker nem biztosított... Így viszont, ha beérem őket, kénytelen leszek a fél lépcsőházat felrobbantani... Hogy ezt hogy' magyarázom ki...! ~ * gondolja magában, s rohan tovább, esetenként több lépcsőfokot is ugorva egyszerre, hogy beérje a menekülőket. *

Sajnos Justin csak a földszinten éri be őket. Igaz, hogy a távolság pár méterre csökken, de még két lépcsőforduló választja el őt az ismeretlenektől. A földszintre rálát a lépcsőház üvegfalán át. Egy kocsi áll közvetlenül az ajtó előtt. A két férfi szinte kirobban az ajtón, és máris a kocsihoz rohan. Úgy néz ki, hogy elmenekülnek, mire kiér az utcára. Csak egy pillanatra torpan meg, míg felméri a helyzetet. A lépcsőház az utca felől üvegfalú. A félemeleten áll lihegve. Még visszavan egy lépcsőforduló, hogy leérjen a földszintre, és a bejárati ajtóhoz. A főbejárat gyakorlatilag pontosan alatta található.

Justin:
* Tovább szedi lefelé a lépcsőfokokat, de már látja vállalkozásának sikertelenségét, hiszen mire leér, addigra ők már kint járnak az utcán, s még ha el is tudná érni őket, ahhoz előbb át kellene törnie magát vagy az ajtón, vagy az üvegfalon…*

Mikor Justin kirohan az utcára, a menekülők fekete Austinja épp kilő a járda mellől, bele egyenest a lüktető forgalomba. Több kocsinak is vészfékeznie kell, hogy utat engedjen az eszelős sofőrnek. A kocsi máris kb 10 lépésnyire távolodik, és veszettül csikorognak a kerekei, mire Justin lihegve kiér a gyalogosok közé.

– FBI! Ne mozduljon! Lassan emelje fel mindkét kezét, hogy jól lássam!
A két ügynök ugyanúgy liheg, mint Justin. A szomszédos bérház irányából érkeztek, és mindketten fegyvert szegeznek Justin-ra. A járókelők sikoltozva húzódnak félre a fegyverek lővonalából. Egyetlen pillanat alatt kiürül a lassan közeledő ügynökök, és Justin közt elterülő járdaszakasz. Felpillantva az üvegfalon át az is látszik, hogy fentről szintén fekete dzsekis alakok rohannak lefelé.
– Rendben, most szépen lassan térdeljen le, és tegye mindkét kezét a tarkójára! Lássam a kezét!
Rendőrök, rohannak ki a lépcsőházból.
– Egy ügynököt lelőttek odafönn! – üvölti az egyik rendőr. Hárman vannak, és mindegyikük célra tartja a fegyverét. – Ez a rohadék volt, biztosan!
A távolban felhangzik egy sziréna, és gyors iramban közeledik. Talán a mentők…

Mr. Hubert jelenik meg a háttérben, és az idős házmester egyetlen másodperc alatt levonja a "helyes" következtetést a látottakból.
– Tudtam én, hogy nincs rendben valami ezzel a ficsúrral! Ez egy bűnöző! Nem is dolgozik! Honnan van neki pénz? Mi? Biztosan drogozik is! Tartóztassák le a biztos urak! Ez egy bűnöző! – rikácsolja.
Az elkövetkező bő két óra színtiszta rémálom Justin Flame számára. Tiltakozása ellenére megbilincselik, és előállítják a körzeti rendőrőrsre. Háromszor adja elő a történetet három különböző kihallgató tisztnek, és még mindig nem hisz neki senki. Az utóbbi fél órát egy üres szobában tölti, egy csővázas széken gubbasztva. A szemben pöffeszkedő, vaksi detektívtükör és ő közte csak egy snassz, és csupasz irodai asztal áll. A falak szürkék, és a hangszigetelt szoba csöndje pedig szinte teljesen megsüketíti.
Végül nyílik az ajtó, és két idősebb úr lép be rajta. A fiatalabb, és magasabb férfi, egy vékonyka iratcsomót dob Justin elé, az asztalra, majd felül vele szemben az asztal szélére, míg a társa a háttérben marad.
– Mr. Flame! Én Gregory ügynök vagyok, a társam pedig Phloent ügynök. A továbbiakban mi foglalkozunk az ön ügyével. Igyekezzék őszintén válaszolni a kérdésekre, és akkor garantálom, hogy ezt a kis félreértést hamar orvosolni tudjuk. Mondja el, kérem, hogy mit talált ma hajnalban, pontosan.

Phloent ügynök fellapozza az asztalon heverő aktát, és elővesz egy számítógéppel szerkesztett oldalt, majd Justin elé tolja azt.
– Olvassa el, és tanulja meg minden betűjét! Ez egy nyilatkozat, amit ön fog tenni. A technikusunk fogja felvenni, és bulvár-riportként adjuk le az egyik esti műsorban, egy nem túl nézett TV-csatornán. Ezt bújtatott információnak nevezzük, ha érdekli, Mr. Flame. Azt reméljük a riporttól, hogy ismét megkeresik majd önt a támadói, de akkor már várni fogjuk őket mi is. Egy szóval csapdát állítunk. Arra építünk, hogy a lemezt ennyi idő alatt nem lehetséges feltörni, tehát nem tudják megfejteni a tartalmát. Azzal tisztában vannak, hogy körülbelül mi van rajta, de amíg a tényleges tartalmát nem tudják meg, semmit sem érnek a lemezzel. Kell nekik a pontos tartalom. Érti? Természetesen van B-terv is, hisz nem kötelezhetjük rá, hogy vállalja el a csalétek szerepét, de egyelőre ez a terv a legjobb, amivel hirtelen elő tudtunk állni.

A papírlapon a következő szöveg van:
„Riporter //a kamera felé fordulva felkonferál//: - Mr. Justin Flame-t ma letartóztatta az FBI, de gyanús gyorsasággal, egy óra múlva már ki is engedték. Nyilván valami félreértés lehetett a háttérben. //a riportalany felé fordulva//: - Kérem, Mr. Flame! Mondja el, mi történt ma éjjel, és délután önnel!
Flame: - Ma éjjel egy részeg sofőr belehajtott a házunk oldalába, aztán valaki a nejárati ajtó alatt, az ajtórésen át, bedugott hozzám egy mini-discet. Én megtaláltam a lemezt, és persze megnéztem, mi van rajta. Tudja, én számítógép-programozó matematikus vagyok. Nem volt egyszerű, és egész éjjel, meg egész délelőtt ezen dolgoztam, de sikerült feltörnöm a kódot, ugyanis kódolva volt.
Riporter: - Értem. És mit tartalmazott az a bizonyos disc?
Flame: - Hááát, nem is tudom biztosan, csupa szám, meg betű. Csupa adat, amit nem értettem. Kétszeresen kódolt file. Szerintem valami adatbázis lehet, ami csak egy különleges programmal fordítható le. Szóval valójában nem tudom, hogy mit is találtam.
Riporter: - Értem, és hol van most ez a lemez?
//Itt vágóképek lesznek a felforgatott lakásról.//
Flame: - Nem tudom. Az FBI betört hozzám, és lefoglalta. Feltúrták a lakásomat. Szörnyű trauma ért! Be fogok perelni mindenkit! Megaláztak, és igaztalanul letartóztattak. Azzal vádoltak, hogy rálőttem egy FBI ügynökre! Ezt a baromságot! Soha sem volt fegyverem.
Riporter: - Értem. És készített másolatot a lemezről?
Flame: - Persze. De a gépemet is lefoglalták azok a szemetek, és nem akarják visszaadni!
Riporter //a kamera felé fordulva//: - Láthatják, hogy az FBI ismét milyen önhatalmú döntést hozott. Most pedig, a reklám után, következzenek további rövidhíreink…”

Gregory ügynök türelmesen megvárja, míg Justin végigolvassa, és memorizálja a szöveget, aztán mikor a fiú hátradől a székén, és hitetlenkedő arccal a két ügynökre néz, ennyit mond:
– Tudom, Mr. Flame. Azt gondolja, ez nagyon gyenge szöveg, és senki nem dőlhet be neki. De nem kell tökéletesnek lennie a csapdának. A támadói kényszerlépés előtt állnak. A lemezt nem lehet feltörni, legalábbis ennyi idő alatt nem. Kell nekik a tartalom, és mi tálcán nyújtjuk nekik a megoldást. A felháborodott informatikus zsenit, aki képes arra, amire ők nem. Meg fogják látogatni, ne aggódjon! A lakásában csapdát állítunk fel, és várni fogjuk őket. Van kérdése?

*Átveszi a papírt Phloent ügynöktől, majd átolvassa jó alaposan, s már közben megpróbálja megjegyezni, hogy a későbbiekben ne legyen olyan nehéz dolga.* ~ Szörnyen gyenge szöveg, az tény, viszont ha az FBI szerint ráharapnak majd a csalira, akkor biztos úgy is van...! Legalábbis nagyon ajánlom nekik, hogy igazuk legyen. ~ *Olvasás után hátradől, és majdnem kitör belőle a nevetés, mikor szinte ugyanazokat a szavakat hallja vissza, amikkel magában illette a "műalkotást". Mindazonáltal megpróbálja a lehető legnyugodtabb arckifejezést magára erőltetni, bár enyhe hitetlenkedése talán így is szembeötlő.*
- Egyetlen kérdésem lenne: mikorra kell megtanulnom a szöveget?

//bocs a reaghossz miatt, de... néha ilyen is kell, meg nincs most hirtelen túl sok kérdeznivalóm ^^//

A TV felvétel gyors volt és rendkívül kiábrándító. Érdektelen technikusok, és közönyös ügynökök készítették elő, és vették fel digitális technikával, amit Justin „előadott”. Nagy kérdés, hogyan tudnak ebből a vágatlan, össze rögtönzött, silány minőségű akármiből színvonalas bulvárhírt készíteni, de végül is ez legyen az FBI gondja! Délután négy óra lett, mire Justin megérkezik a lakásához. A rendőrőrsről a két FBI-os egy civil szolgálati kocsival fuvarozza haza, de egy sarokkal korábban állnak meg, nem közvetlenül a bejáratnál. Phloent ügynök búcsúképpen instrukciókkal látja el:
– Mr. Flame! A lakását bekameráztuk, és lehallgatjuk az összes helyiséget. A szemben lévő, és a szomszédos lakásban is ügynökök szálltak meg, karnyújtásnyira lesznek öntől. A híradó 18:40-kor kezdődik, a 26-os csatornán. A harmadik hír lesz az öné. Kb 19:30-ra várható legkorábban látogató. Ne nyugtalankodjék, ha megérkeznek, mi tudni fogjuk. Nyisson bátran ajtót, és játssza el a gyanútlan honpolgárt. A számítógépasztal lapja alá, a klaviatúra alatti részre, felragasztottunk egy elektromos sokkolót. Ilyen, mint ez. Nem kell érteni hozzá, csak rátartani a célra, és meghúzni ezt a kis billentyűt itt. Látja? Ugyanilyen várja az asztal alatt, hogyha esetleg valami módon végszükség állna elő. Minden helyiségben kapcsolja fel a villanyt, hogy a kamerák jól lássanak mindent, és próbáljon meg sokat beszélni. A támadóinak élve, és sértetlenül van szükségük magára, ezért nem fogják bántani. Keménykedni és fenyegetőzni talán fognak, de ennél messzebb nem merészkednek majd.
Gregory ügynök még hozzáteszi:
– Első és legfontosabb cél: a lemez. Reményeink szerint elhozzák magukkal, hiszen ez a legegyszerűbb módja a feltörésének. A számítógép, és a kezelő is egy helyen, már csak a lemez kell. Talán hoznak egy hackert is magukkal, de ez nem valószínű. A második cél, hogy a támadókat elfogjuk, és kivallassuk. Lehetséges, hogy el akarják majd hurcolni önt és a gépét, vagy csakis önt. Ezt természetesen nem hagyjuk, és közbelépünk. Felkészültünk arra az esetre is, ha netán túszhelyzet állna elő. Ez esetben, reggelig szunnyadni fog, és kicsit majd talán fáj a feje, de sértetlenül fogja megúszni a dolgot, garantálom. Nincs félnivalója, vigyázunk magára. Mindent megértett?

//áhh, most oda a szép kék-fehér sormintának ^^//